A Rammstein világszerte óriási népszerűségnek örvend az ipari metal, a repetitív, mégis fülbemászó dallamok és színházra emlékeztető, látványos élő fellépéseik egyedülálló ötvözete révén. Bunkeregyszerűségű riffekben, zseniális, brutál himnuszokban, drámai klipekben és Sztálingrád ostromával felérő koncertekben überelhetetlen a Rammstein. A berlini illetőségű elit kommandó az emberi pszichét támadja, kellemetlen határokat feszeget, és öniróniát nem nélkülözve előcsalogatja a kollektív tudatalatti csordaszellemét. A szuggesztív kiállású bukott hentesnek és piromán őrültnek, Till Lindemannak már a lélegzetvétele is erőszakos, mégis rajongunk érte. Arcra szerelt lángszóró, égő gitárok, szikravető íj, felgyújtott mikrofonok, megsütött szintetizátoros, a tömeg feje fölé lőtt tűzijáték – ennek a kivételes bandának a története üvöltött a képregényformátum után, így Dudich Ákos papírra vetette, Gauder Áron és Metz Ferenc pedig életre keltette a Circus Germanicus-t.