Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok
Részletek
Amennyiben a szorongás a sötét tartomány megtapasztalásával azonosítható, a Semmivel való szembesülést is a rétegek egyikeként kell meghatározni ? s akkor ez a tartomány egyidős az emberiséggel. Ide sorolhatjuk a haláltól való rettegést és a testi fájdalomtól való félelmet is, ezek mind-mind olyan tónusok, amelyek az időtlen emberi tapasztalatok közé sorolhatók. Ám az a fajta feketeség, amelyre Adorno utal, s amely az idő előrehaladtával mind töményebbé, mind ragacsosabb és sötétebb masszává vált, az emberiség történelméből fokozatosan állt elő. Az értelmetlen háborúk, a felgyülemlett erőszak és szenvedés évezredek alatt sűrűsödött össze azzá a megfoghatatlan létminőséggé, amely mintegy ráolvad és ránehezedik az emberiség lelkére. A világháborúk, a népirtások mindezt nyilvánvalóvá, megfoghatóvá, letagadhatatlanná teszik. A sötétség a 20. században előlépett a láthatatlanságból: látható és érzékelhető tartománnyá vált ? legalábbis az európai ember tudattalanjában. [?]
A sötét tartomány ott lüktet ezernyi alakban, mozzanatban, kérdésben ? lefojtva, lehalkítva, egyensúlyozva ?a némaság peremén? ?, de a maga áttetszőségében, megfoghatóságában mégse lehet rámutatni. A sötétség ugyanis, mint történelmi és mint metafizikai tapasztalatsűrűség, kizárólag a trauma fenoménjén keresztül mutatja magát. Ezért is elemzem annyi esszében ezt a fenomént. Sőt, a 20. század második felével kezdődő korszakot ? Sigmund Freud és Aleida Assmann nyomán ? traumakultúraként írom le, alapjaként pedig a radikális hiányt nevezem meg, amelyet az Istenhiánnyal azonosítok. A sötétség tónusait vizsgálva érintem a történelmi referenciák és a művészeti reprezentációk kérdéseit, legelsőként a holokauszt irodalmi és filmes feldolgozásának lehetőségeit. De a legfontosabb számomra az ezekből fakadó filozófiai problémák feltárása és megértése. Írásaim ezért nem is hagyományos értelemben vett művészeti elemzések, hanem heterofilozófiai esszék, melyeknek tétje egyszerre esztétikai és filozófiai, amiként referenciáját is egyszerre adják művészeti és filozófiai textusok.
A sötét tartomány ott lüktet ezernyi alakban, mozzanatban, kérdésben ? lefojtva, lehalkítva, egyensúlyozva ?a némaság peremén? ?, de a maga áttetszőségében, megfoghatóságában mégse lehet rámutatni. A sötétség ugyanis, mint történelmi és mint metafizikai tapasztalatsűrűség, kizárólag a trauma fenoménjén keresztül mutatja magát. Ezért is elemzem annyi esszében ezt a fenomént. Sőt, a 20. század második felével kezdődő korszakot ? Sigmund Freud és Aleida Assmann nyomán ? traumakultúraként írom le, alapjaként pedig a radikális hiányt nevezem meg, amelyet az Istenhiánnyal azonosítok. A sötétség tónusait vizsgálva érintem a történelmi referenciák és a művészeti reprezentációk kérdéseit, legelsőként a holokauszt irodalmi és filmes feldolgozásának lehetőségeit. De a legfontosabb számomra az ezekből fakadó filozófiai problémák feltárása és megértése. Írásaim ezért nem is hagyományos értelemben vett művészeti elemzések, hanem heterofilozófiai esszék, melyeknek tétje egyszerre esztétikai és filozófiai, amiként referenciáját is egyszerre adják művészeti és filozófiai textusok.
Hasonló termékek
Adatok
Cikkszám
b-178720
