Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok
Részletek
A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, egyfajta kísérlet a „kritikai szociológia" és „a kritika szociológiájának" integrálására, amelynek során a szerző nemcsak a cselekvő által potenciálisan gyakorolt társadalomkritika előtt tornyosuló nehézségeket veszi számba, de azt is hangsúlyozza, hogy ez a kritika – főleg kollektív formában – korántsem eleve lehetetlen vagy szükségszerűen terméketlen. A kritika és az ellenállás legfőbb feltétele, hogy leleplezzük azokat a kifinomult formákat, amelyek révén az intézmények, test nélküli létezőkként, uralmat gyakorolnak fölöttünk.
LUC BOLTANSKI (szül. 1940) a kortárs francia szociológia kiemelkedő alakja. Szociológusi pályafutását Pierre Bourdieu munkatársaként kezdte, majd az 1980-as évek közepén szakított egykori mesterével, és egy olyan új szociológiai megközelítést dolgozott ki Laurent Thévenot-val közösen, amely bevallottan a bourdieu-i elmélettel szemben határozta meg önmagát. Így született meg a pragmatikus/pragmatikai szociológia, avagy a kritika szociológiája, amely számos ponton vitatja a bourdieu-i „kritikai szociológia" megalapozottságát. Egyrészt azt túlságosan determinisztikusnak véli, másrészt a társadalmi valóság megismerésében kompetensnek gondolja a cselekvőt, aki – a bourdieu-i ágenssel szemben – képes az őt ért méltánytalanságokat különféle elvekre hivatkozva szóvá tenni, sőt, adott esetben akár még az általa igazságtalannak vélt helyzetet állandósító intézménnyel szemben is kritikát megfogalmazni.
LUC BOLTANSKI (szül. 1940) a kortárs francia szociológia kiemelkedő alakja. Szociológusi pályafutását Pierre Bourdieu munkatársaként kezdte, majd az 1980-as évek közepén szakított egykori mesterével, és egy olyan új szociológiai megközelítést dolgozott ki Laurent Thévenot-val közösen, amely bevallottan a bourdieu-i elmélettel szemben határozta meg önmagát. Így született meg a pragmatikus/pragmatikai szociológia, avagy a kritika szociológiája, amely számos ponton vitatja a bourdieu-i „kritikai szociológia" megalapozottságát. Egyrészt azt túlságosan determinisztikusnak véli, másrészt a társadalmi valóság megismerésében kompetensnek gondolja a cselekvőt, aki – a bourdieu-i ágenssel szemben – képes az őt ért méltánytalanságokat különféle elvekre hivatkozva szóvá tenni, sőt, adott esetben akár még az általa igazságtalannak vélt helyzetet állandósító intézménnyel szemben is kritikát megfogalmazni.
Hasonló termékek
Adatok
Cikkszám
b-201908
